A Könyvtárellátó Nonprofit Kft (KELLO) szülőkhöz eljuttatott "Díjbekérő" elnevezésű hogyishívjákja befizetésre ugyan senkit nem kötelez, arra viszont mindenképp érdemes, hogy eltegyük, aztán évek múlva elővegyük, és hitetlenkedve csóváljuk fejünket a forradalmi államszervezet eme furcsa kordokumentuma fölött.
Megszületésének közvetlen oka valószínűleg az, hogy az állam nem biztosítja a tankönyvek legyártásához és szétosztásához szükséges forgótőkét. Ehelyett azt váratlanul a szülőkkel hitelezteti meg, minthacsak egy osztálykirándulásról lenne szó.
A nagy mű néhány veretes sora elég ahhoz, hogy némi fogalmunk legyen arról, milyen műveletlen és tisztességtelen figurákkal tölti fel az uralkodó párt az általa létrehozott intézményeket.
"Jelen Díjbekérő ellenértékét a fent megjelölt bankszámlára történő átutalással is teljesítheti"
Hiába a rengeteg gazdasági diplomás állásnélküli, A KELLO-nál nem sikerült egyet sem alkalmazni. A díjbekérő "ellenértéke" valószínűleg nem rúg vagy harmincezer forintra; de nem is szoktuk teljesíteni, legfeljebb kifizetni.
"Amennyiben tankönyvcsomag ellenértéke a határidőig nem kerül kiegyenlítésre, abban az esetben a tankönyvcsomag átadása a tanévkezdéskor nem garantálható." (piros betűs kiemelés!)
Békéljünk meg azzal a tudattal, hogy a diplomán túl a magyar nyelv érettségi sem követelmény a KELLO vezetői számára. Ami azonban elengedhetetlen pozíciójuk betöltéséhez, az a gátlástalan politikai yuppie-k üzleti-gazdasági etikáról alkotott torz felfogásával való feltétlen azonosulás. Ebbe a világképbe bőven belefér a szerződési feltételek erőből történő diktálása, a vételár teljes összegének kizsarolása jóval a teljesítés időpontja előtt, azzal az útonálló módszerrel, amivel az állami nyugdíjhányad elvesztésével fenyegették annak idején a magánnyugdíj-pénztári megtakarításukról önként lemondani nem akarókat.
Ostoba emberekben a gyenge felfogóképesség gyakran erős önérzettel párosul, így az ilyen és ehhez hasonló kritikák leperegnek, hacsak nem vegyítjük mondandónkat becsületsértő kifejezésekkel. A lényeget azonban így sem fogják megérteni. Nem marad hát más, minthogy reménykedjünk, a sok etika óra évek múlva meghozza áldásos gyümölcsét.