Az "elmúltnyolcév" patópálkodását követő, erős felindulásból elkövetett kormányzás legutóbbi túlzása szerint minden gyereket iskolába kell küldeni, ha nagyjából az iskolakezdésig betölti hatodik életévét.

   A cél (= nyereg) egy rendkívül elterjedt gyakorlatnak a visszaszorítása lehetett volna. A törvény szerint eddig is a 6. életév volt a tankötelezettség küszöbe. Ennek ellenére gyerekek  tömegeit tartották vissza szüleik ( a nevelési tanácsadók hathatós támogatásával) egyetlen nehezen méltányolható és nyilvánosan ritkán hangoztatott szándékkal: majdan minél később kelljen a csemetének kilépnie a "kegyetlen életbe".

   Olyan messzire ment ez a csendes mozgalom, hogy lassacskán a közvélemény, de maguk a pedagógusok is azt hihetik,  hatévesek csak tévedésből ülnek az 1.B-ben. Akinek indult valaha korosztályos versenyen a gyereke, az tudja miről beszélek. Arra, hogy miért fontos ezt a folyamatot megállítani, nem szeretnék kitérni itt. Fontos. Mindenkinek, főképp a gyerekeknek.

   De talán nem kellett volna azonnal felhúzni a duzzasztógát zsilipjét teljesen, küldve egyszeri, gazdag gyermekáldást az elégedetlenkedő pedagógusok nyakába. Talán meg lehetett volna a dolgot oldani több lépcsőben. Igaz viszont, hogy úgy nem durrant volna a dolog akkorát.

   Nem tudom, Hoffmann Rózsa szokott-e kapkodásból kárt csinálni a konyhában, vagy hirtelen kormánymozdulattal balesetveszélyt okozni autóval. Arra viszont emlékszem, hogy majdnem beszüntette az állami finanszírozású jogászképzést. No meg, elfelejtette kiszámolni, hány tornaterem kell nyolc osztálynak, ha minden nap van tornaóra.

   Tisztelettel javaslom, porolja le ülepét, és szépen, megfontoltan próbáljon egyszer felmászni a nyeregbe. Meglátja, sikerülni fog!