Az erzsébetvárosi bulinegyeddel kapcsolatos mai népszavazásról sokfélét firkáltak már össze, én most megpróbálom megírni az - amúgy elég gyászos - igazságot. Az események egy dolgot bizonyítanak a napnál világosabban: a magyarországi önkormányzatiság totális csődjét. A lakóhelyi közösségek életének irányítása céljából fenntartott szervezetek többsége alkalmatlan akár a legalapvetőbb feladatok ellátására, és nevüknek megfelelően leginkább önmagukat kormányozzák, mint a rájuk bízott települést. Ennek fényében nincs mit csodálkozni azon, ahogy az erzsébetvárosi hivatal és képviselőtestület a szórakozóhely-üzemeltetők és a lakosok ádáz harcában megpróbálja eljátszani a kívülálló szerepét, mintha az áldatlan helyzet kialakulásáért nem is ők lennének az első számú felelősök. Pedig ők szabadították rá a kocsmákat a helyi lakosokra, akiket ezzel a súlyosan korlátoznak az egészséges környezethez és a testi-lelki egészséghez való, az alaptörvényben is garantált jogukban. A tragédia az, hogy sem a VII. kerület semmirekellő várospolitikusai, sem pedig a közvélemény nem képes egyértelműen eldönteni, kinek a pártjára álljon. A fejekben uralkodó zűrzavar okára némileg rávilágít egy régebbi felmérés, amely szerint a magyarok tekintélyes része az alapjogok közé sorolja például a nem létező "szórakozáshoz való jogot" is.
Nem látunk egy hangyányi ellentmondást abban, hogy miközben a hiperliberális Los Angelesben sittre vágják Romelu Lukakut (a MU kiváló focistáját) hangoskodásért, a migránssimogató Nagy-Britanniában pedig elviszik a kutyádat, ha a szomszéd szerint az hangosan morog, addig a saját, többségükben immár templombajáró városatyáinknak nem fér a fejébe, hogy miért ragaszkodnak némelyek olyan görcsösen legalább napi hat óra alváshoz?
Azt hiszem, a magyarázat a PÉNZ, a legfőbb érték, amely hazánkban hagyományosan felülír minden emberi vagy isteni törvényt. A betelepített szórakoztatóipari vállalkozók kilóra megvesznek bárkit. A helyi lakosokénál mérhetetlenül nagyobb érdekérvényesítő képességüket példázza, ahogy megtámadták a népszavazási kezdeményezést az Alkotmánybíróságon, fizetett sajtókampányt folytatnak (lásd az Index munipulatív cikkei), és megvásárolták a Momentum politikusait hasonló céllal. Ismerve a magyar közállapotokat, okkal feltételezhetjük, hogy számos helyi politikusnak is kibélelték a zsebét. Pénzügyi potenciáljuk mértékével kapcsolatban amúgy saját magukat leplezték le, amikor a sajtóban azzal dicsekedtek, hogy évi 6.5 milliárd forint adót fizetnek be, ami nyilvánvaló túlzás, de a nagyságrend stimmelhet.
A népszavazás tanulsága? Egy normálisan kormányzott országban meg sem szabadna történnie, hogy idáig fajuljanak az események. A "laissez faire, laissez passer" liberális modelje nem szabadna, hogy településfejlesztési elv legyen, bármilyen kényelmes is a "zemeberekért" dolgozó hivatalnokainknak, hogy a döntéseik nyomán keletkező károkat majd mások benyelik. Tehát ha egy önkormányzat például jól jövedelmező bulinegyedé akar átalakítani egy városrészt, kalkulálnia kell a helyi lakosok részleges vagy teljes kártalanításával. Ez a minimum, ami elvárható. Mit kaptak ezek helyett a nyomorult erzsébetvárosi lakók? Az arctalan kocsma-lobbinak a Momentumon, és egyes sajtótermékeken keresztül átnyomott javaslatait, amelyek annyit sem segítenének, mint a légrfrissítő azon, akinek a szobája közepére kakáltak.