A közoktatás irányítása lett az a terület, ahol valóságtól elszakadt bölcsészek bátran kiélhetik legvadabb fantáziáikat. Az újabb és újabb kormányzati regulák alapjául jószándékú, ámde zavaros ideológiai katyvasz szolgál;  de sebaj, az eredmények egzakt kontrollja úgysem lehetséges. Egy dolog viszont bizonyítható: még tovább növekszik a diákok tanóráinak száma, akik ettől okosabbak nem, de minden bizonnyal fáradtabbak lesznek.
    Ugyanis amire igazán szükség lenne - általános és középiskolai tananyag totális revíziójára - , még a szándék sincs meg; a bő lére eresztett hagyományos tantárgyak mellett pedig ráadásul új, haszontalan órák nyújtják majd munkanappá ezentúl az iskolában töltött időt.
    Ám mint minden változásnak (talán a nukleáris háborút leszámítva), ennek is vannak haszonélvezői. Az új alaptanterv nyomán elsőként a történelem és magyar nyelv tankönyvek kerülnek lecserélésre. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy e két tantárgyon múlik a haza sorsa; sokkal inkább azt, hogy az uralkodó párt klientúrájában túlteng a munkanélküli bölcsészek száma.
Sajnos nem lényegtelen tény az sem, hogy olyan országban élünk, ahol csaknem minden második kiadott diploma pedagógiai végzettséget igazol.
        

     A legaggasztóbb mégis az, hogy a kormányzat a közoktatásnak ideológiai átnevelőtábor szerepet szán. Általános iskolák egyházi igazgatás alá helyezése még indokolható volt társadalmi igényekkel azokon a településeken, ahol maradt világnézetileg semleges alapfokú tanintézmény is.  Minden józan embernek kötelessége azonban megkérdőjelezni szakképzési intézmények közelmúltbeli felekezeti irányításba adását. Az eltelt rövid idő is igazolta, hogy az amúgy közpénzből fizetett vallásos vezetés csekély, vagy épp semmiféle megértést nem mutat azok iránt, akik történetesen nem "római katolikus informatikus" végzettséget szeretnének szerezni.
    Túlbuzgó vallásos kormányzatunk itt sem állt meg. A maradék sem ússza meg agymosás nélkül, papi megbízottak hatolnak be a tantermekbe, hogy hivatalos állami tanóra keretében zsibasszák tovább a gyerekek agyát. A nyomásnak ellenálló szülők pedig jobb, ha felkészítik gyerekeiket egy olyan világra, ahol gyerekképű pázmány-legények fogják őket mesei világképük alapján kategóriákba sorolni. (Ha az olvasó most K.Máté kiskorú pártszóvivőre gondol, az nem a véletlen műve)