Az emberek többségének megvan a magához való esze. Akinek meg nincs, az fog magának egy rokonszeves izmust, aztán követi, mint egy szamárvezetőt.
Hagy említsek fel két közelmúltbeli példát, amely történetesen liberál-izmussal vezérelt kobakok működési elvére világít rá.
Egy felvállaltan liberális blog szerzője (Liberálisok blogja, Vatai Szabolcs) az ózdi közkutaknál történt vízkorlátozást a fasizmus megjelenésének biztos jeleként értékeli. Hümm. Tehát, ha villanyvezetéket húznak az utcánkban, akkor hamarosan beköszönt a kommunizmus? A feltűnéskeltés nem bűn. A fasizmus szót feltűnéskeltésre használni viszont nem túl ízléses dolog. Meg nem is nagyon bölcs. Vannak, akik mindenre, ami jár, repül vagy úszik azonnal ráhúzzák a fasiszta jelzőt. Olcsó hangulatvadász módszer ez, de hagyjuk meg a választási kampánytűzben égő pártaktivistáknak, akik hányták már ezt az átkot bő tíz éven keresztül Orbánra is. Okkal feltételezhető, hogy a vezér radikalizálódásához ez jelentősen hozzájárult, nyögi is majd' az egész ország mély gyűlöletéből fakadó irracionális kampfjának következményeit.
Amúgy a fasizmus fogalmának definiálásával sokan megpróbálkoztak már, általában ennél nagyobb sikerrel. Hagy tegyek én is egy próbát: "Tömegtámogatás populista módszerekkel történő kiépítése a hatalom megszerzésére céljából; mellyel élve emberek csoportjait jó hírüktől, emberi méltóságuktól, szabadságuktól, javaiktól vagy akár életüktől is megfoszthatják." Na jó, biztos lehet ennél is jobbat írni.
Egy másik kedves történet a méltatlanul sok támadást elszenvedett Klubrádió délelőtti beszélgetős műsorában esett meg, az elmúlt héten. A műsorvezetők és az átlátszó.hu oknyomozó újságírója percekig lovagolt egy eseten, amikor is egy ikerpár édesanyja nehézségbe ütközött napi betevő nikotinadagjának megszerzésekor, mert a csecsemőket kint kellett volna hagynia a nemzeti dohánybolt előtt. A "nemzet dohánya" körüli abszurd manővereket ostorozni erkölcsi kötelesség (a LóTúlsóOldalán igyekezett is kivenni részét, a maga szerény eszközeivel), azonban túlzás lenne azt állítani, hogy a dohányos anyukák jogsérelme lenne a legnagyobb, amely emberrel esett, mióta Magyarország 2010-ben elindult vissza a középkorba. Különösen ott nem, ahol a gyerek is szívhatja anyu cigifüstjét.