Tudta, hogy Szájer József, Járóka Lívia és Bokros Lajos egyetért azzal, hogy az Únió kötelezhesse a magyar államot arra, hogy lombikbébi kezelést adományozzon leszbikus hölgyek számára? És ők vajon tudják, mire nyomtak 'igen' gombot, amikor az Európai Parlament az elmúlt héten elfogadta "a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről" szóló, készítőjéről elnevezett Lunacek-jelentést, amely átfogó szakpolitika kidolgozására kötelezi az Európai Bizottságot?

     A néhány fideszes EP-képviselő által is megszavazott dokumentum számos méltányolható javaslata között megbújik egypár olyan is, amely a követelt intézkedések által épp az e jelentésben hivatkozott  meggyőződésbeli szabadságot taposná két lábbal a sárba. Elgondolkodtató, hogy amíg a parlamenti képviselők minden érdemi kritika nélkül átengedték az EP szűrőjén a szexuális kisebbség összes követelését  (a jelentéstevő Ulrike Lunacek régi melegjogi motoros), addig például nem töri kezét-lábát a nemzeti kisebbségi jogok  tiszteletben tartatása érdekében.
     Pedig a szerző a szöveget -  saját habitusából fakadóan, megbocsátható módon - arra az alapra építi fel, hogy a szexuális irányultság munkahelyen, és iskolában történő aktív kinyilvánítása, akár megélése előjogokkal bír a lelkiismereti meggyőződés tradicionálisabb formáival szemben, és ezeket a szótlan kontempláció falai közé igyekszik űzni.
     A legkifogásolhatóbb elem a homofóbia kriminalizálására irányuló nyílt törekvés. A homofóbia egyaránt definiálható a homoszexuális életmódtól való távolságtartásként, annak gyakorlati megnyilvánulásaitól való undorként vagy kultúrájától való idegenkedésként is. Tarthatja valaki fejlődési rendellenességnek vagy neveltetésbeli hiányosságnak (ezt így gondolják sokan a homoszexualitásról is), de semmi szín alatt nem engedhető meg, hogy az államhatalom szankcióval sújtsa azt, aki ebben a "kórban szenved".
     Félő ugyanis, hogy a homofób megszólalók elleni jogi fellépés eredményeképp az utcai erőszak, az iskolai "bullying" vagy a munkahelyi inzultus elkövetői helyett majd lelkészek kerülnek börtönbe, amire az elmúlt években már volt pár példa. Így a gyűlöletbeszéd fogalmának kiterjesztése csupán a hagyományos családmodell szószólóinak erőszakos elhallgattatására szolgáló jogi eszközzé válik.
Nem kizárt, hogy Ulrike Lunacek EP-képviselő pont ennek örülne leginkább, ugyanis ajánlásai közt szerepel, hogy a közoktatási intézmények többféle együttélési formát (szivárvány családok és az LMBT-családok, valamint a patchwork családok) is úgy mutassanak be a gyerekeknek, mint választható családmodellt. Nem világos, miért hagyta ki a listából a többnejűséget, hogy muzulmán testvéreink se hordják többé a poligámia bélyegét.
     Az eddigieket összefoglalva: ha tehát Homofób Apuka és b. neje eddig otthon negatív kontextusban találta emlegetni az egyneműek nemi életét, akkor állam bácsi közbelép. A séma elég világos. Felnőtteknek börtön, gyerekeknek átnevelés. Megcsinálták ezt már velünk Magyarországon a katolikusok is meg a kommunisták is.
     Ha az LMBT tábor bátor aktivistái tényleg szilárdan hisznek életmódjuk természettől származó létjogosultságában, akkor elvárható lenne, hogy indulatmentesen tudomásul vegyék azoknak a csoportoknak a létezését, akik az övékével ütköző véleményt fogalmaznak meg, és ne követeljék azok törvényi megregulázását. A Fidesz demokráciához való (v)iszonyát ismerve már nem is olyan meglepő, hogy némelyiküknek tetszenek az ilyen eljárások. Ahogy a Békemenet szervezőiből, akik többségükben örömmel fogadták volna az MSZP betiltását, úgy melegfelvonulókból  sem mindig az a sokat emlegetett derűs büszkeség sugárzik, hanem egyre gyakrabban az általuk a "homofób" pejoratív jelzővel megbélyegzett embertársaikra irányított keserű düh. A mozgalom a legnagyobb türelmetlenséget paradox módon leginkább a fejlett nyugati társadalmakban mutatja, ahol gyakorlatilag sem az államhatalom, sem a társadalmi többség nem ellenséges irányukban. Megnyilvánulásaikban érvek helyett épp olyan bőven szórják a dehonesztáló kijelentéseket, mint ellenfeleik. De ez persze nem gyűlöletbeszéd.

    Lehet, hogy nem minden olvasóm ért egyet azzal, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát  a homoszexualitás - a jelentés 17. pontja szerinti -széleskörű népszerűsítése teljesítené ki végképp hazánkban. Azonban erről már nem fogunk tudni vitatkozni,  mert úniós képviselőink olyan sebtiben döntötték el ezt helyettünk, mint Orbán Paksot. Sietve igazságot tettek egy  biológiai szükségletek táplálta, zsigeri indulatoktól felkorbácsolt, de végül ideológiai és politikai színtérre hurcolt vitában.